Motorozás Észak-Vietnámban
Vietnámban mindenki motorozik. Én is kipróbáltam. Nem sikerült. (Ez a rövid verzió.)
Szóval miután beláttam, hogy motorral bizony nem fogom bejárni a Ha Giang hegyi körutat, buszra ültem, és elmentem Dong Van városába, abban a reményben, hogy majd sikerül legalább gyalog kirándulnom valamerre. Dong Vanban az első ember, akivel összefutottam, egy helyi hotel-tulajdonos és túraszervező volt, aki közölte velem, hogy 30 USD-ért angolul nem tudó túravezetővel szívesen szervez nekem gyalogos kirándulást. Ehhez valahogy nem volt kedvem... Beláttam, hogy itt gyalogtúrázni se nagyon fogok. Viszont nagyon közel volt Cot Co Lung Cu, Vietnám legészakibb pontja, ahova nagyon szerettem volna eljutni, mivel sok jót hallottam róla.
Ez mintegy 30 kilométerre volt a szállásomtól. Arra jutottam, elindulok gyalog, aztán csak lesz valami. Lett is: úgy az ötödik kilométernél megállt mellettem egy motoros, hogy segíthet-e. Google fordító segítségével megegyeztünk, hogy adott összegért elvisz az "északi-sarkhoz", majd vissza a szállásomhoz.
Innentől kezdődött a nagy kaland. A haverom nem úgy indult el otthonról, hogy aznap turistát fog furikázni, így nekem nem jutott bukósisak. Hegyi szerpentineken mentünk, és a drága jó ember közben folyamatosan pötyögött a telefonján a google fordítóba, hogy velem kommunikáljon. Mindezt tetézte, hogy visszapillantó se volt a motoron. Sűrűn kiáltottam az angyalokhoz... Meg is hallgattak. Eljutottam az északi sarkra, ahol ez a látvány fogadott:
Visszafelé emberem bevitt egy nagyon szegény faluba. Mint megtudtam, hobbi fotós is a lelkem, így készített egy jó képet:
A gyerekek nagyon viccesnek találták, hogy itt van ez az európai nőci, és ki-kitört belőlük a röhögés.
Láthattam a mérhetetlen szegénységet, az egy szoba-konyhás házat, ahol elektromosság sose volt, a minimalista konyhát, a döngölt padlót. Bizony, itt valódi szegénység van. Azt is láttam, hogy a gyerekek azzal szórakoztatják magukat, hogy a repülőket nézik az égen.
Nagyon hálás vagyok Emberkének (nem tudom a nevét), hogy elvitt ide, mert ezzel úgy érzem, valóban meg lett tetézve a vietnámi kalandom. Számtalan helyen jártam az országban, ahol már nagyon hozzászoktak a turistákhoz. Sok gyönyörű és híres helyet láttam. Ide viszont nem jön senki, pedig amit itt láthat, sokkal többet mond a helyiek valódi életéről. Az utazásban pedig ez az egyik legjobb dolog: megtapasztalni a helyi valóságot.