Gorenjska – bicikliút gyerekeknek, vagyis nekem
Mint tudjátok, nem vagyok valami nagy biciklis. Szlovéniában viszont adódott egy lehetőség, hogy számomra is járható úton, egy mesés tájon meghúzódó völgyben biciklizzek, ezt pedig nem hagyhattam ki.
Mojstranai szállásunk mellett béreltünk tehát egy-egy kétkerekűt - nekem bukósisakkal együtt - és nekivágtunk a Gorenjska völgynek. A cél az volt, hogy átmenjünk Olaszországba, a határhoz közeli Fusine-tavakig, mintegy 25 kilométerre tőlünk.
A nem túl zsúfolt kisvároson belül még volt bennem rettegés, de amint kiértünk a gyönyörűen kiépített bicikliútra, ez nagyon rövid időn belül megszűnt, és öröm váltotta fel. Arról nem is beszélve, hogy az útitársam személyében egy mentor is volt mellettem, aki szívesen adott kisebb-nagyobb tippeket arra, hogyan ne törjem össze magam és ne is idegesítsem halálra a többi biciklist. Így gurultunk hát mindenféle különösebb nehézség nélkül a lenyűgöző tájon át.
Olaszország tárt karokkal várt minket.
A Fusine-tavaknál következett csak az igazi ámulat. Már önmagában kellemes volt leszállni a nyerges szörnyetegről. A tó melletti kis bárban elfogyasztottunk egy-egy italt, majd lábon elindultunk felfedezni a környéket.
A két, 900 méter felett elhelyezkedő tó egymástól néhány perc sétára van. A felső tavat körbe is jártuk, és közben alig győztünk ámuldozni a természet szépségén. Ha egy tavat hegyek vesznek körül, az már eleve nem lehet rossz, de itt még a táj is egészen vadregényes, és valahogy turisták sem tódultak ide olyan tömegesen, mint ahogy azt pár nappal korábban Bledben vagy Bohinjban láthattuk.
A levegő is nagyon kellemes volt. Piknikeztünk, sétáltunk és persze megvitattuk az élet nagy kérdéseit. Néha nem is olyan rossz, ha van az embernek útitársa. 😊 2-3 óra bámészkodás után elindultunk visszafelé, hogy még zárás előtt elérjük a biciklikölcsönzőt.
A bicikliút egyik nagyon jó tulajdonsága, hogy egészen enyhén emelkedik Olaszország felé, így visszafelé leginkább csak gurulnunk kellett. Eddigre én már egészen megfeledkeztem arról, hogy mennyire félek a biciklizéstől, és hatalmas örömmel száguldottam az enyhe lejtőn. (A nem-enyhén csak az útitársam és mentorom mert leszáguldani, én inkább a tolós módszert választottam.) Rettentő fáradtan, de igen elégedetten érkeztünk vissza ideiglenes otthonunkhoz.
Tudnivalók a bicikliútról:
- Jesenicéből indul, és legalább Tarvisióig elmegy, de az is lehet, hogy még tovább. (Mi Mojstranából indultunk, és oda-vissza nagyjából 50 km-t tettünk meg.)
- Gyerekekkel is járható - ezt nemcsak az útleírások állítják, hanem a saját szememmel is láttam, hogy gyerekes családok tekernek rajta. Meg hát én is képes voltam teljesíteni 😊
- Az út Olaszország felé nagyon enyhén emelkedik. Ez az emelkedés szemmel szinte nem is látható, biciklivel azonban érezhető. Így valódi sportteljesítményt jelent, de nem olyat, hogy bele kelljen szakadni. Visszafelé pedig csak gurulni kell.
- Komolyabb emelkedő csak közvetlenül a tavak előtt van, itt akár tolható is a bicikli, 15-20 perc alatt fel lehet érni.
- Teljesen különálló bicikliútról van szó, az autóktól távol halad.
- A legnagyobb település Krajnska Góra, de több kis falut is érint. Bárok, éttermek és bevásárlási lehetőség bőven van.
- Az egész túrára egy teljes napot érdemes szánni.