Lada, vendégszeretet, templomok és Túró Rudi: Örményország kifogyhatatlan kincsei
2016 nyarán teljesült a régi álmom, hogy első hosszabb utazásom alkalmával eljuthattam Örményországba. Nagyjából egy hónapot töltöttem itt, majd két hetet Hegyi-Karabahban. Kedves emlékeim alapján összeszedtem, amit a legfontosabbnak tartok erről az országról és az itt élő népről. Igyekeztem nem túl hosszúra nyújtani, de hát nem volt könnyű. Fogadjátok szeretettel.
1. Vendégszeretet
A kaukázusi vendégszeretetet nemcsak Grúziában tapasztaltam intenzíven, hanem örmény szomszédaiknál is.
Erről akár regényt írhatnék, de most csak egy történetet hadd meséljek el. Két napja voltam Örményországban, amikor egy kirándulás után hazatérni készültem. Éppen arra autózott két fiatal. Ahogy megláttak a hátizsákommal, azonnal megálltak, és angolul kiszóltak, hogy elvihetnek-e. Meghatódva beszálltam az autójukba, erre mondták, hogy épp grillpartit tartanak a barátaikkal, nem lenne-e kedvem benézni. Mondtam, hogy nem bánom, nézzünk be. Amikor megérkeztünk a helyszínre, tíz-tizenöt egyetemista fogadott minket. A sofőröm bemutatott nekik, és elmondta, hogy én most velük fogok enni. A fiatalok azonnal leültettek, terítéket tettek elém és etetni kezdtek, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Órákig ettünk, ittunk beszélgettünk, aztán elvittek a szállásomra.
Így mutatkozott be nekem Örményország, a tovább élmények pedig ezt erősítették. Meg sem tudnám számolni, hányszor kaptam ingyen fuvart, ebédet, vacsorát, kávét és mérhetetlen emberi kedvességet, még ha nem is beszéltünk mindig egy nyelvet.
2. Paradicsom stopposok számára
Pontosabban nem is kell stoppolni, elég csak állni vagy menni az út szélén. Örményországban valahogy nem merül fel kérdésként, hogy segítsünk-e annak, akinek tudunk. Ha van hely az autóban, és az irány is egyezik, azonnal megállnak és felvesznek. Néha még az iránynak sem kell pontosan egyeznie, velem többször előfordult, hogy szívesen tettek kitérőt miattam.
Egyszer éppen Odzunból tartottam a 30 km-rel odébb lévő Stepanavan felé. A tömegközlekedés gyatra volt, ezért elhatároztam, hogy stoppolok. Egyszer csak megállt egy jóember, és még mielőtt megkérdezte volna, merre szeretnék menni, kikiabálta, hogy "you are welcome". Azért elmondtam neki, hogy Stepanavan lenne a cél, erre csak bólogatott, és beültetett a kocsijába. Természetesen vele se beszéltünk egy nyelvet, de azért elmondta, hogy katona, és mutogatott a kalaptartón lévő csákójára. Közben az derült ki számomra, hogy nem is Stepanavan felé menne, de ha már így alakult, elvisz engem oda. Remélem, azért nem kellett nagy kitérőt tennie miattam. Egyszer megállt, hátrament a csomagtartóhoz, és kiszedett nekem néhány szem érett fügét meg almát. Amikor megérkeztünk Stepanavanba, még csináltunk egy közös szelfit a telefonjával, aztán kézszorítással búcsúztunk.
(Hölgyek! Nyilván nem árt az alapvető elővigyázatosság, de ez az ország olyan biztonságos és annyira jellemző az emberi jóság, hogy inkább érezhetjük magunkat tenyéren hordozva, mint flörtölés célpontjának.)
3. Lada vagy Mercédesz, csak guruljon
Úgy vettem észre, hogy Örményországban nagyjából minden férfiembernek van autója. Ez hozzátartozik a felnőttséghez. Persze az ország nem gazdag, és az egy főre eső jövedelem sem valami egetverő. Így kétféle autót lehet sokat látni: 50-60 éves Ladát és uraságtól levetett, 20-30 éves Mercédeszt.
Egyik stoppolásom alkalmával láttam, ahogy a sofőr felhúzza az oldalsó ablakot: szó szerint fogta, feljebb rángatta az üveget, majd egy kicsit megigazgatta, és máris csukva volt... majdnem teljesen.
Az autók pedig általában autógázzal működnek: azzal a bizonyos palackos megoldással.
Most pedig következzen néhány történelmi dolog.
4. Az első keresztény állam a világon
Örményországban a kereszténység 304-ben lett államvallás, így ez a világon az első keresztény ország. Bár már a kezdetektől voltak keresztény közösségek, és Júdás Tádé apostolt tartják az első hírhozónak, de ekkor történt, hogy Megvilágosító Szent Gergely jóvoltából az egész ország áttért a keresztény hitre.
A világon az első templom, amely kimondottan keresztény kultuszhelyként épült meg, a Jerevánhoz közeli Echmiadzinban van. Itt található az ország vallási központja is.
A keresztény hit egyébként is nagyon erős, és mindenhol jelen van. Örményország kulturális kincseinek nagy részét templomok teszik ki. Dombok, völgyek, templomok - ez jellemzi az örmény tájat. A kommunizmus idején itt igen sikeresen oszlatták fel a szerzetesrendeket, ezért a legtöbb régi kolostorban már nem él közösség, de a legelhagyatottabb templomokban is szokás legalább gyertyákat gyújtani.
Vasárnaponként nekem is volt alkalmam megtapasztalni az örmény liturgiát. Annak ellenére, hogy nem értettem semmit, hatalmas erővel ragadott magával. Hihetetlen dinamikája van, és a gyönyörű dallamok és mozdulatok közepette csak úgy elrepült az a két óra.
5. Ararát és politikai helyzet
Az Ararát hegye Örményország szimbóluma. Egy probléma van csak vele: hogy jelenleg nem Örményország területén van, hanem a határtól vagy tíz kilométerre, de már Törökországban.
Természetesen ez eredetileg nem így volt. Mindenesetre Jerevánból gyönyörűen odalátszik az Ararát. Legalább nézhetik...
Az örmény nép azok közé tartozik, akik a történelem során elég gyakran húzták a rövidebbet. Rengeteg háború, politikai viszály, sőt, még népirtás is történt náluk. Jelenleg egyetlen barátaik politikai értelemben az oroszok. A szomszédos Grúziával és Iránnal beszélőviszonyban vannak, Törökország és Azerbajdzsán felé viszont semmiféle kommunikáció nincs.
Az örmény egyébként diaszpóra-nép: többen élnek szerte a világban, mint a hivatalos Örményország területén, és jellemzően erős nemzettudattal rendelkeznek.
Nem áll szándékomban véleményt mondani politikai kérdésekben, mivel ehhez nincs kellő műveltségem. Egyedül arról nyilatkozhatok, amit magam is tapasztaltam.
6. Ősi civilizáció
A történelem iránt érdeklődőknek is bőven van mit tanulmányozniuk Örményországban, mivel az őskortól kezdve volt itt élet, és minden korból számtalan emlék fennmaradt. Különösen is ajánlom a jereváni Örmény Történeti Múzeumot, ahol kőkorszaki leletektől egészen napjainkig minden megtalálható a térség történelméből. Aki pedig az írásos emlékek iránt érdeklődik, semmiképpen se hagyja ki a Matenadaran múzeumot, ahol a világ egyik leggazdagabb kéziratgyűjteménye található.
7. Tatev - a világ leghosszabb drótkötélpályája
Kevesen tudják, hogy Örményországban, Tatevnél található a világ leghosszabb drótkötélpályája (magyarul: lanovka :D). Ez az 5,5 km hosszú sikló két sziklás völgyet szel át, és a híres Tatevi Monostorhoz visz, ami önmagában megér egy misét 😊
8. Török helyett örmény kávé, kínai porcelánból
Első örményországi reggelemen a buszpályaudvarra mentem, minden csomagommal felmálházva. Minden vágyam volt egy csésze kávé. A pályaudvari büfébe mentem, ahol az asszonyság nagy meglepetésemre kínai porcelánban szolgálta fel a kávét.
Ülőhely nem volt, ezért letettem a földre a nagy hátizsákomat, ráültem, és itt fogyasztottam el a mennyei kávét. Közben pedig arra gondoltam, hogy aki még sohasem ivott buszpályaudvaron, a hátizsákján ülve, kínai porcelánból örmény kávét, az nem is tudja igazán, mi az az utazás.
Más hasonló helyzetekben is tettek elém váratlan módon porceláncsészés kávét. Úgy látszik, itt ez a sztenderd.
A kávéval kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy bár az elkészítés technikája megfelel annak, amit a világ török kávénak hív, itt történelmi okokból szigorúan tilos így nevezni. Örmény kávét tessék kérni a bárban! (A másik lehetőség az instant.)
9. Csodálatos fagylaltok és Túró Rudi
Nagyjából minden kisebb-nagyobb boltban lehet kapni jégkrémet, 100 dramért (kb. 60 forint). Ezek mind fantasztikusak, még akkor is, ha nem pont olyan a márkajelzésük, mint a képen láthatónak.
Illetve az az elméletem is megdőlt, mely szerint Túró Rudi csak Magyarországon van.
10. És olcsó!
Örményország nem drága. Még ha valaki "tisztességesen" közlekedik is, és nem a helyiekkel etetteti magát, ahogy én tettem, akkor sem kell hatalmas költségekre számítania. Privát szobás szállás éjszakánként 3-4 ezer forint körül jön ki, enni már 600 Ft-tól remekül lehet, a közlekedés pedig viccesen olcsó: Jerevánban a metró-zsetont 60 Ft-ért vesztegetik.
További kérdésekért bátran keressetek meg a kapcsolat menüben feltüntetett elérhetőségeimen.