Kedvenc helyeim Grúziában
Most, hogy már háromszor voltam Grúziában, merek nyilatkozni
a kedvenc helyeimről. Ezeket egytől egyig jószívvel ajánlom mindenkinek.
Természeti és városi csodák egyaránt vannak köztük, így remélem, mindenkinek
sikerül kedvet csinálnom, hogy ellátogasson ide.
Kezdjük Grúzia legfőbb attrakciójánál, a hegyeknél.
Mestia: Koruldi tavak
Grúzia észak-nyugati részén a Svaneti régió csodálatos hegyvidéken terül el. A terület fővárosa, Mestia nagyon jó kiindulópont kisebb-nagyobb túrákhoz, autós vagy kisbuszos kirándulásokhoz. A kedvenc helyemet itt azoknak ajánlom, akik nem ijednek meg a szintkülönbségektől; különösebb hegymászó felszerelés vagy tapasztalat azonban nem kell hozzá. Elég, ha viszonylag jó kondiban van az ember. Kitűnő egynapos túra.
Mestiából kiindulva körülbelül 1500 méter szintet kell megtenni, hogy felérjünk a Koruldi tavakhoz (2740 m). https://www.caucasus-trekking.com/treks/koruldi
A táj menetközben is lenyűgöző, a tavakhoz érve pedig igazi jutalomban részesül a túrázó.
Megjegyzés: a múlt héten ködös időben jártam itt, és gyakorlatilag semmi sem látszott az egészből. Derült időben menjetek!
(Mestiában szállásként ajánlom Nadia néni házát. Ez a cuki öreg néni a város szélén, éppen a Koruldi-tavakhoz vezető úton fogadja a vendégeit, napközben pedig egy kis fabódéban ül a háza előtt és svaneti sót árul. A vendégház Nadia Guesthouse néven megtalálható a szállásfoglaló felületeken.)
Kazbegi és a Truso-völgy
A másik grúz hegyvidék - ami egyébként népszerűbb és ismertebb - Kazbeg hegyénél található. Az itt elhelyezkedő település neve Stepantsminda, de Kazbegi néven is emlegetik.
A város feletti Szentháromság-templomhoz mindenképpen érdemes felmenni. Ez gyalog egy délutánt vesz igénybe, de aki inkább autóval menne, azt a parkolóban egymással versengő taxisok is nagyon szívesen felviszik.
Ha viszont valaki kevésbé frekventált helyet szeretne látni a környéken, annak nagyon ajánlom a Dél-Osszétia határánál fekvő Truso-völgyet. Az útvonal kezdete közel van Stepantsmindához, autóval gyorsan el lehet ide érni. Én magam kétszer voltam itt, és taxival vitettem el magam a túra kezdőpontjáig, hogy végiggyalogoljam a völgyet. Az útvonal egy hegyi folyó mentén halad, és kétoldalt lenyűgöző hegyek között kell megtenni oda is és vissza is körülbelül tíz kilométert. Az út vége elér a dél-osszét határhoz, ahol egy régi vár található. A várhoz fel lehet menni, és érdemes is, de lent már grúz határőrök tiltják a továbbhaladást.
Egyébként itt a nem olyan régen történt lövöldözések nyomai is meglátszanak: egy elhagyott, romos osszét falun vezet át az út. Néhányan most is laknak itt, de a falu egyértelműen látott jobb napokat is.
Városi séta Tbilisiben
Tbilisi rengeteget tudna mesélni, ezen az ókorban alapított városon ugyanis mindenféle nagyhatalom átvonult: perzsák, törökök, oroszok... A város, ha jól emlékszem, huszonnyolcszor lett porig rombolva az évszázadok során. Mindenféle nép telepedett le és talált otthonra itt, ezért minden korból igen változatos kulturális kincsek maradtak fenn; az örmény templomtól a török hammamig, de modern építészeti műremekek is akadnak.
A Szabadság téren (grúzul: Tavisuplebis Moedani, de Liberty square-ként is ismerik) található turista információtól minden nap két ingyenes városi séta indul. Mi egy nagyon jó, helyi idegenvezetőt fogtunk ki, aki két órán keresztül vezetett minket körbe a városon, és rengeteg, nagyon érdekes dolgot mesélt, nemcsak a nagy látványosságokról. Bevitt minket a szűk utcák kapualjaiba is, és olyan tippeket adott, amilyeneket csak helyiek tudnak.
(Ugye mondanom sem kell, hogy illik adni egy kis borravalót az ilyen ingyenes városi séták önkéntes idegenvezetőinek. Akkor is, ha nem kérik.)
Gori
Talán meglepő, de Sztálin szülővárosa az egyik kedvenc helyem Grúziában. Persze nem azért, mert meggyőződéses kommunista vagyok. Erről szó sincs; viszont történelmi okokból kimondottan érintettnek érzem magam ebben a kérdésben.
Goriban az embernek az az érzése van, hogy megállt az idő. Joszif egyszerű, szoba-konyhás szülőháza fölé tümpanont emeltek, a környék többi, hasonló kaliberű házát lerombolták, és létrehozták a Sztálin-teret. A házikó mögött található a múzeum, melyet már a nagyfőnök életében megépítettek, eredetileg a szocialista forradalom emlékére. Halála után viszont valóságos Sztálin-szentély lett belőle.
Ami ebben különleges, hogy ezen a múzeumon azóta sem változtattak semmit. Márványlépcső, piros szőnyeg, a tetején Sztálin-szobor. A kiállított tárgyak is mind őt dicsőítik, elbeszélik az életét, sőt, még a moszkvai irodája bútorait is megszerezték (Moszkvában annyira nem ragaszkodtak hozzájuk...), és közszemlére helyezték. Sehol egy szóval sem hangzik el, hogy Sztálin mennyi pusztítást végzett. Sőt, a szuvenír-boltban még sztálinos hűtőmágnes is kapható.
Egyébként Grúziában semmi más nyomát nem láttam annak, hogy büszkék lennének Sztálinra. Ezért is nagyon furcsa Gori, de talán éppen a furcsasága miatt volt olyan nagy hatással rám.
Vardzia, a sziklába vájt monostor
Törökországtól keletre, és így Grúziában is sokszor előfordult, hogy az ortodox szerzetesek sziklákban vájtak ki maguknak lakóhelyet. Vardzia is ilyen. Annak idején 8000 szerzetes élt itt. Most négyen vannak, és télen-nyáron itt élnek.
Ez a sziklamonostor azért is említésre méltó, mert viszonylag jó állapotban megmaradt. Gyönyörű templom található a közepén. Az is jól megfigyelhető, hol volt a konyha, hogyan sütöttek kenyeret, hogyan szállították a vizet. Olyan érzés, mintha egy hangyabolyban mászkálna az ember fel és le a sziklák között. A táj pedig lenyűgöző.
Telavi, a Kakheti borvidék fővárosa
Ezt a helyet főleg azért szerettem meg, mert nagyon jó embereket ismertem meg itt. Idén nyáron az oroszul tudó unokatesómmal keveredtem ide úgy, hogy találomra lefoglaltam egy szállást. Az említett unokatesó pár órát beszélgetett oroszul a szállásadónkkal és barátaival, míg én épp skype-os franciaórát tartottam, és ezzel annyira belopta magunkat a szívükbe, hogy aznap este meghívtak minket egy közös saslikozásra a kertjükben. Mivel a grúz ivászati kultúra igen csak fejlett, a saslikhoz tósztok végeláthatatlan sorozata is járult. Sajnos én nem nagyon tudtam beszélni velük, mert inkább oroszul tudnak, mint angolul, mégis úgy éreztem, hogy értjük egymást.
Ősszel már gyakorlatilag hazamentünk hozzájuk. Megint összejött a társaság - ezúttal a pörkölt körül, amit mi főztünk -, és újabb tósztozások és beszélgetések következtek.
Tehát szállásként ajánlom a Zandukeli Inn néven regisztrált helyet. Szívesen szerveznek taxit a környékbeli monostorok végiglátogatására, és borkóstolásra való helyet is tudnak ajánlani - ez ugyanis a legjobb borozós rész Grúziában. A magyaroknak már jó hírét keltettük, forduljatok hozzájuk bátran!
Kérdésed van? Írj nekem a kapcsolat menüben feltüntetett elérhetőségeimen, és szívesen válaszolok!