Marokkó - ahogy én láttam
2018. január-februárban utazgattam Marokkóban. Ezalatt megjártam az óvárosok zegzugos piacait, utaztam teveháton a sivatagban, láttam a tengert (de nem mentem bele, mert hideg volt), sétáltam kanyonban, sok helyivel beszélgettem és még egy nyelviskolában is önkénteskedtem. Néhány pontban összeszedtem az ország számomra legmarkánsabb vonásait, utazó szemmel.
1. Gazdag uralkodó, szegény nép
Csak Tangerben, hathetes utam legvégén esett le valami.
- Miért van a királynak minden városban egy palotája? - kérdeztem a vendéglátómat. Nevetve felelte:
- Mert gazdag.
Utólag visszagondolva tűnt csak fel, hogy azok a királyi paloták, amelyekből minden nagyobb városban láttam egyet, nem múzeumok, nem romok, nem a régi dinasztia uralkodóinak palotái, hanem a jelenlegi király, VI. Mohamed rezidenciái. Nyilván azért, hogy ne kelljen a rokonoknál aludnia, ha éppen ezen városok valamelyikében jár. Ezek a paloták nagyon is aktívak, őrség áll a kapuban, és mindenhol elég nagy területet fednek le.
2016-os adat szerint a világ uralkodóinak vagyoni helyzetét tekintve VI. Mohamed Afrikában az első, a világon a hatodik helyen áll. Ebben a listában az angol királynő a tizenharmadik, a holland királynő pedig csak a tizenötödik helyet foglalja el. Tehát Mohamed a világ egyik leggazdagabb embere, na.
Mi ezzel a probléma? Csupán az, hogy a nép viszont szegény. Akikkel beszélgettem, többen is elmondták, hogy alig jönnek ki a fizetésükből, arra pedig esélyük sincs, hogy félretegyenek. Az utak gyengék, sokszor volt alkalmam 200 km-t 4-5-6 óra alatt megtenni. Jövet-menet bárkinek feltűnik a szegénység. A munkanélküliség is nagy. A legtöbb fiatal, akivel beszélgettem, arról számolt be, hogy legszívesebben elmenne innen, mert semmi kilátása sincs munkát találni, hiába van diplomája. Sajnos a korrupció is elég erős, ez pedig csak növeli a gazdagok és szegények közti szakadékot.
Talán ehhez a ponthoz kapcsolódik a következő érdekesség:
2. Remek termőtalaj van a hasis számára
Marokkóban mindenféle drog használata és forgalmazása tilos. Ennek ellenére az ország egyik legjelentősebb bevételi forrása érdekes módon a hasis. Ezt magyarázza meg, aki tudja. Nem a drogozást akarom most reklámozni, csak érdekességképpen mondom, hogy rengetegen járnak ide beszívni.
3. A turista mint fejőstehén
Marokkó abban a rossz hírben áll, hogy az árusok, éttermesek és bármiféle szolgáltatást nyújtók lépten-nyomon pénzt akarnak kihúzni az ember zsebéből. Ezzel sajnos én is szembesültem, és igen kellemetlen tud lenni. Még jó, hogy Budapesten edződtem, ahol az ember elég könnyen megtanul csukott szemmel és füllel közlekedni, ugyanis ha csak egy negyed pillantást vetsz egy bolt kirakatára, az eladó azonnal ott terem és elkezd rábeszélni, hogy vegyél meg valamit.
Ennek durvább verziói is vannak. Marrakechben történt, hogy egy lánnyal sétáltam, és kicsit eltévedtünk az óvárosban. Kerestünk egy múzeumot, és a telefonunk térképét bámulva tanakodtunk. Ott termett két 10-12 éves kölyök, és megkérdezték, hogy segíthetnek-e. Először mondtuk, hogy kösz, nem, de olyan kedvesek voltak, hogy belementünk. A nagyobbik fiú elmagyarázta, merre kell mennünk, majd pedig hirtelen átváltottak agresszívba: elállták az utunkat, és követelték, hogy most a kedvességért cserébe adjunk pénzt. Egy szűk utcában voltunk, tényleg ijesztő volt a helyzet. Szerencsére volt annyi lélekjelenlétünk, hogy ellenkeztünk, aztán szépen elsétáltunk mellettük, ők pedig feladták a próbálkozást. Mindenesetre ebből megtudtuk, hogy nem szabad csak úgy segítséget elfogadni, még olyan alapvető helyzetekben sem, mint az útbaigazítás. (Csak járulékosan jegyzem meg, hogy az útvonal, amit mondtak, kamu volt: a múzeum egyrészt egész máshol volt, másrészt épp nem üzemelt.)
A hennatetováló nénik nyomulásáról is hallottam, aztán a saját szememmel is láttam egy ilyen esetet. Rabat óvárosában sétáltunk páran, amikor szó szerint letámadtak minket. Az egyik lánynak elkapták a kezét, és elkezdtek rajzolni rá. Mondta, hogy köszöni, nem kéri, de erre nyugtatgatták, hogy semmi gond, csak megmutatják, nem kell fizetni érte. Aztán amikor elkészült, közölték, hogy adjon annyi pénzt, amennyit gondol. Sikerült leráznunk őket, de hallottam olyan hasonló esetről is, amikor a hennás kimondottan követelte, hogy fizessen az "áldozat".
Fontosnak tartom azt is elmondani, hogy az ilyesmi leginkább a nagyobb városok történelmi részén fordul elő, és egyáltalán nem mindenki alkalmazza ezt a módszert a pénzkerítésre. Fez külvárosában egyszer, amikor épp nem találtam az utamat, egy férfi nemcsak megmutatta, hol van a buszmegálló, hanem átjött velem a túloldalra (Marokkóban ez is kihívás!), megállított nekem egy buszt, feltett rá, átadott találomra egy másik embernek, aki meg leszállt velem és elkísért oda, ahová készültem. Ugyanitt a mozaik- és agyagmanufaktúrában ingyenes idegenvezetést kaptam, és nemhogy nem tukmáltak rám egy cserepet sem a boltjukból, hanem amikor adományt akartam adni, azt sem fogadták el. Ilyen is van.
Ehhez kapcsolódik a következő észrevétel:
4. Marokkó nem veszélyes
Egy másik cikkben már írtam a kanapészörfös kalandjaimról Marokkóban. Ezek és még sok más dolog is megerősítette bennem azt, amit a statisztikák is mutatnak: Marokkó nem veszélyes ország. A közbiztonság kimondottan jó.
Nőként, pláne világos hajú és szemű nőként persze ki kell bírni azt, hogy nagyjából állandó beszólogatás és odafüttyentgetés megy, de hát Magyarországon melyik lány nem volt ennek kitéve olyan 15-től 25 éves koráig? Itt egy kicsit magasabb a korhatár, úgy tűnik. Ezek az emberek veszélytelenek, csak kicsit idegesítőek. Számtalan olyan eset volt, hogy sok férfi közé kerültem egyedül. Egy iránytaxiba például úgy szálltam be, hogy tömve volt férfiakkal. Amint megláttak, valahonnan elővarázsoltak egy hokedlit - direkt nekem! - leültettek rá, és odébb húzódtak úgy, hogy gyakorlatilag még privát szférám is volt - pedig a tömöttség mértéke meghaladta a négyeshatosét reggel nyolckor. Az is gyakran fordult elő, hogy betértem egy-egy kávézóba. Marokkóban a nők nem ülnek be sehova egyedül, vagyis férfikíséret nélkül, így nagyon sokszor csupa férfi között voltam. Nemhogy gond nem volt belőle, de mindig azt éreztem, hogy tisztelettel kezelnek.
Még egy történetet hadd meséljek el. Fezben épp az utamat keresve nézettem a térképet a telefonomon, elöl nagy, hátul kicsi hátizsákkal felszerelkezve. Odagurult mellém egy rendőrautó, és kiszólt belőle egy rendőr, hogy jó lenne, ha eltenném azt a telefont, nehogy kirántsák a kezemből. Mondtam, hogy márpedig szükségem van rá, mert innen nézem, hogy merre kell mennem, és taxira márpedig nem akarok költeni. Erre mit csináltak? Beültettek a rendőrautójukba, és házhoz vittek.
5. Csak az lehet marokkói állampolgár, aki muszlim vagy zsidó vallású
Marokkó nem tartozik a legmélyebben vallásos muzulmán országok közé. Olyan nagyon a radikalizmus se jellemző. Úgy tudom, emiatt sok más muszlim ország kicsit le is nézi őket. Ugyanakkor hozzátartozik az alaphangulathoz a müezzin fel-felcsendülő imára hívása, és az a látvány, ahogy a férfiak rohannak a mecsetbe imádkozni.
Állampolgárságot keresztények nem kaphatnak, a katolikusság mégis viszonylag erős. Harang nem szól, de a templomtornyokon ott van a kereszt. A keresztény populáció jelentős részét a feketeafrikából idetelepültek teszik ki. A rabati Szent Péter Katedrálisban például nagyjából ők alkotják a teljes gyülekezetet. Mit mondjak, hangulatos miséik vannak.
6. A hagyományos családi szerepek nagyon erősek
Múltkor említettem, mennyire erősek a férfi-női szerepek. Az asszony takarít, főz, mos, a férj meg dolgozik. Van, hogy a nő is dolgozik, de attól még a háztartást is ő viszi, mégpedig teljes egészében. Azonban a "legjobbnak" azt tekintik, ha a nő inkább nem dolgozik, csak otthon van.
Gondolom, ezen sokan felháborodtok. Én sem gondolom, hogy ez így feltétlenül helyes, vagy hogy minden rendben van a marokkói nők helyzetével. Viszont emögött alapvetően nem az a gondolat áll, hogy a nő maradjon a fakanálnál, hanem ennél sokkal többről van szó: a nő az otthon királynője. Ezt pedig komolyan így is gondolják.
Jártam egy otthonban, ahol az asszony teljes mértékben azonosult ezzel a királynői szerepével. Minden energiáját arra áldozta, hogy a családi otthont szebbé és otthonosabbá tegye. Gyönyörű bútorok és dekorációk voltak mindenhol, igényes berendezés, kifogástalan tisztaság. Egy társasházi lakás volt, mégis palotának nézett ki belülről. Alapesetben a ház asszonyát tisztelet veszi körül, éppen e királynői szerepe miatt. Hogy a gyakorlatban ez mennyire van így, az már más kérdés, mindenesetre az alapelvben sok szépség van.
7. Marokkó nem csupa sivatag
Az ország déli és keleti részén valóban ott van a Szahara. Marokkóban azonban nagyon sokféle vidék van még. A kedvenc részem a sivatag és az Atlasz-hegysége között van, itt a legérdekesebb a táj. Meg aztán ott vannak a tengerpartok is. Tehát mást is bőven lehet csinálni, mint a sivatagban tevegelni.
A többit nézzétek meg ti magatok, és meséljétek el nekem, ti hogyan láttátok Marokkót!